Így élt Édesanyánk

„A függöny szétnyílik és lepereg előttünk egy küzdelmes élet, egyszerű falusi édesanya kereszthordozó élete. A szín: kedves rábaközi táj, kis családi ház fehérre meszelt falakkal és mellette a templom, a falu házacskáinak édesanyja és lakóinak bátorságos menedéke. És végül a csendes temető, ahol sok-sok sírkereszt között egy fehér márvány síremléken Jézus szent Szívének képe ragyog.”

„Szülei többször beszéltek előtte a férjhezmenésről. Ő azonban hallani sem akart róla. Egészen más vágy töltötte el lelkét. Az egyszerű és csupán a természetes életkeretek között mozgó emberek nem tudták megérteni az angyali erénynek magasztos szépségét, és így az volt minden törekvésük hogy leányukat minél előbb és minél jobban férjhez adják. 

Csakhamar kedvező alkalom kínálkozott arra, hogy tervüket végrehajtsák. Egyik rokonuk jó kérőt ajánlott a szomszéd faluból, Rábacsanakról. A fiatalembernek, Nagy Józsefnek jó hírneve volt. Szép vagyonnal rendelkezett. A leány is benne volt az időben: 19 éves, tehát minden rendben van. A rokonok is melegen ajánlatták a házasságot, így nincs semmi akadálya annak, hogy a legény eljöjjön háztűznézőbe. Hogy mit szól hozzá a leány? Boldog lesz-e? Ezzel nem sokat törődtek. Úgy volt az szokás akkoriban, hogy a szülők választották ki gyermekük számára a hitvestársat, s a gyermekek ebbe bele is nyugodtak. 

A fiatal leány számára csak most kezdődött az igazi kálvária. Sokat tépelődött, hogy vajon most mit csináljon? Éjjeleken át nem aludt, sokat sírt és imádkozott, hogy mutassa meg Isten az Ő szent akaratát. Végre is elfogadta szülei kívánságát. Megtörtént az eljegyzés.”

„Különösen a házasélet követelményei jelentettek számára nagy áldozatot. Megérthetjük ezt, hiszen a házasság legszebb álmát rombolta le. Egyedül volt. A házasságot másképpen képzelte, és nem tudta, hogy az Isten teremtő terveinek szent megvalósítása. Aggodalmait nem közölhette senkivel, magába fojtotta és ez a tépelődés mindig nagyobb súllyal nehezedett lelkére. Közben egészsége is megrongálódott. Súlyos gyomorégési bántalmak kínozták. 

Egészségének helyreállítása miatt a nem messze fekvő Beled község híres plébánosához fordult, aki nemcsak lelkipásztor volt, hanem messze földön keresett orvos is. Feltárta előtte testi szenvedését, de lelki gyötrelmeit is. A bölcs lelkivezető megtalálta az orvosságot testére, lelkére egyaránt. Megnyugtatta és hosszú tapasztalaton alapuló tanácsaival látta el őt. Isten neki nem a szerzetesi életet, hanem a házasságot szánta hivatásnak. Ez az Isten akarata, nyugodjék meg. Vállalja a házasélet terheit és kötelességeit azzal a szándékkal, hogy saját szerzetesi hivatását megsokszorozza. Szentelje gyermekeit Isten szolgálatára. 

Most már megértette hivatását: szent anyaság. Csendben, elfelejtve, egy kis család szentélyében feláldozni először önmagát, akaratát, terveit, álmait a szenvedés oltártüzének lángjaiban, azután odaadni gyermekeit Istennek. Világosság gyulladt lelkében: látta Isten útjait, mint vonulnak végig egész életén. Megértette, miért jutott olyan korán árvaságra, miért jegyezte el Isten a kereszttel. Különben sohasem tudta volna elviselni a reá váró szenvedéseket és sohasem találta volna meg igazi hivatását. Ezért mondogatta sokszor gyermekeinek: 

»Ha nekem édesanyám lett volna, ti, gyermekeim, nem születtetek volna!«

Érezte, hogy a hivatás Isten akaratának engedelmes teljesítése akkor is, ha nem találkozik a mi akaratunkkal, ha összetöri is a mi terveinket. Az anyaság áldozat, szenvedés, kereszt, amely felragyogott az újjászületés szentségénél, a keresztségnél. Mindnyájunk egyetemes hivatása, Krisztus hivatása: a kereszt.

Most már csak azt kérte Istentől, hogy minél több gyermekkel ajándékozza meg. A jó Isten rózsafája akart lenni, hogy minél több rózsa sarjadjon életéből és velük díszíthesse Isten oltárát.”

„Összesen 7 gyermeknek adott életet. Így következtek egymásután; Teréz, Sarolta, Ilona, Lajos, Teréz, József és Anna.

Ennyi gyermek felnevelése bizony nagyon sok gondot, fáradságot és türelmet igényelt. Egyik gyermeke gyenge szervezettel született. 3 éves koráig szinte mást sem tett, csak szüntelenül sírt. De még ezzel sem veszítette el türelmét. Akik tanúi voltak viselkedésének, mindig bámulták angyali türelmét és szelídségét. Minden igyekezetével azon volt, hogy gyermekeinek a lehető legjobb nevelést biztosítsa. Tudta, hogy az asszony gyermekek szülése és nevelése által üdvözül, s hogy egyszer majd szigorúan számot kell adnia a rábízott lelkekről.”

A teljes könyv letölthető innen.