Ezért érdemes fiatalon férjhez menni

Tavasszal volt kilenc éve, hogy férjhez mentem. Húsz és fél éves voltam, a férjemnek pedig aznap volt a huszonnyolcadik születésnapja. Ha a gyerekeimre gondolok, nekik is azt tudom kívánni, hogy amennyiben házas hivatásuk van, fiatalon megtalálják a jövendőbelijüket.

Érdekes, hogy míg egy nemzedékkel korábban teljesen normális volt, hogy egy nő ennyi idősen férjhez megy, ma már ez hihetetlenül korainak számít. Emlékszem, mikor a menyecskeruhámat próbáltam, az volt az érzésem a beszélgetésemből a személyzettel, hogy azt hiszik, vakon szerelmes, naiv kis butuska vagyok, és valószínűleg nem fog sokáig tartani a házasságom.

Pedig Isten terve szerint egy fiatal nőnek az a dolga, hogy férjhez menjen, gyermekeket szüljön és vezesse a háztartást. Nem az, hogy össze-vissza pasizzon. Nem szerepel olyasmi Isten tervében, hogy valaki a házasság előtt „kiélje” magát. A Bibliában ezt olvashatjuk:

„A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje.” (1Kor 7,2)

Az idős asszonyok

„(...) oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék.” (Tít 2,4)

A fiatal özvegyekről ír így Szt. Pál, de úgy gondolom, ez minden fiatal nőre vonatkozik, hiszen a női természetből fakadó megállapítások ezek:

„A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték, ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene. Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a gyalázkodásra.” (1Tim 5,11-14)

Ez utóbbi idézetre hívnám fel különösen a figyelmet. Sok nő, aki nem megy férjhez fiatalon és nem lesz anya, elpazarolja ezeket a húszas éveit mindenféle ostobaságra. Érdekes ebből a szempontból felmenni a snitt.hu-ra és megnézni, olyan nők, akiknek nincs még gyerekük, mennyi filmet és sorozatot képesek egy nap alatt megnézni. De több gyerektelen közszereplő nő is eszembe jut, akik unalmukban megannyi ostobaságnak adták át magukat és teljesen maguk körül forognak, még akkor is, ha kereszténynek tartják magukat.

Meggyőződésem, ha valaki szentté akar válni és nincs különleges hivatása (szerzetesség, papság), akkor amint teheti, meg kéne házasodnia, különben az agyára megy a túl sok szabadidő és az, hogy nem kell másokért élnie. De ez vonatkozhat olyanokra is, akik csak egy-két gyereket vállalnak, és őket is az intézményekkel neveltetik fel.

Ebből fakad aztán sok bűn és pszichés probléma is: a rengeteg lekötetlen női, anyai energiából és a túlzott magunkra figyelésből. A túl könnyű életben nem valósul meg az ora et labora elve, amelyen a szentség, a lelki egészség és a bölcsesség alapul. Így jut el pl. Lukácsi Katalin ahhoz az abszolút visszataszító dologhoz katolikus hittanári végzettsége ellenére, hogy a holokauszt áldozatainak emléknapját arra használja, hogy magamutogató, meztelenkedő fotót posztolhasson.

De egy huszonéves nem elég érett! – mondják a legtöbben. Mitől lesz érett egy nő? Pont attól, hogy férjhez megy és vállalja a gyerekeket. Ezek nélkül a legtöbb esetben megreked kamaszszinten.

A házasságra való szellemi érettség bőven meglehet fiatalon, hiszen azt jelenti, hogy valaki felfogja, felbonthatatlan szeretetszövetséget köt egy másik emberrel. E tekintetben a mai emberek sosem lesznek elég érettek a házasságra, hiszen nem tekintenek rá felbonthatatlanként, viszont egy katolikus lány húszévesen is érett már rá, amennyiben az Egyház tanítását akarja követni.

Visszatekintve arra, milyen voltam húszévesen, több dolog miatt is csak fogom a fejem. De valószínűleg tíz év múlva meg a mai énemet látom majd éretlennek. Mire vártam volna?

Tapasztalatom szerint nem szükséges nagyon érettnek lenni se a házasságkötéshez, se az anyasághoz. Hiszen ezek rendkívüli módon megérlelik az embert, úgy, ahogy nem hiszem, hogy sok más dolog meg tudna manapság érlelni valakit, ha egyedülálló és gyermektelen, hiába múlnak az évek, évtizedek.

Az, hogy valaki huszonévesen híján van egy bizonyos érettségnek, annak kifejezett előnyei is vannak. Hiszen azt is jelenti, hogy bátrabban köt házasságot és aztán sokkal könnyebben alkalmazkodik az új élethelyzetéhez és a férjéhez. Nincsen berögzült felnőtt életritmusa, se nehezen feladható karrierje, nem mellesleg nincsenek rigolyává vált szokásai. Egy fiatalon sokkal többet tud alakítani a házasság és az anyává válas, mint egy olyan nőn, aki már megérett valamennyire egy másfajta módon, akinek évek, évtizedek óta teljsen kialakult felnőtt élete van mint egyedülálló, gyermektelen, önálló, dolgozó nő.

Érdemes emlékeztetni magunkat arra is, hogy a házasság szentség, mely komoly hatással van annak felvevőire. XI. Piusz pápa így ír erről Casti connubii kezdetű enciklijájában:

„Mikor tehát a hívek őszinte lélekkel megadják a házassági beleegyezést, megnyitják önmaguknak a szentségi kegyelem kincstárát, melyből természetfölötti erőket merítenek kötelességeik és feladataik hűséges, szent és mindhalálig állhatatos teljesítésére. 

Ez a szentség ugyanis mindazokban, akik nem gördítenek akadályokat működése elé, nem csupán a természetfölötti élet forrása lesz, azaz növeli a megszentelő kegyelmet, hanem különleges ajándékokat, jó indulatokat, kegyelmi csírákat ad; fokozza és tökéletesíti a természetes erőket, hogy a hitvesek ne csupán értelemmel értsék, hanem bensőségesen ízleljék, szilárdan őrizzék, hatékonyan akarják és meg is tudják tenni mindazt, ami a házas állapothoz, annak céljaihoz és kötelességeihez tartozik. Végül jogot biztosít nekik ahhoz, hogy mindannyiszor elnyerjék a segítő kegyelmet, valahányszor állapotbeli kötelességeik teljesítéséhez arra szükségük van.”

Hamarosan harmincéves leszek. Olyan jó érzés belegondolni, hogy már nagyon sok dolgon túl vagyok, amin a legtöbb korombeli nő nem. Már szültem négy gyereket, a legnagyobb már nyolcéves. Ilyen fiatalon is már sok tapasztalatom van és nagyon sokat tudtam alakulni a férjemnek és a gyerekeimnek hála. Mindezt eszembe nem jutna elcserélni semmiféle bulis, utazgatós, laza húszas évekre, hogy aztán a harmincas éveim legyenek sokkal nehezebbek.

Végül szeretnék megosztani egy személyes élményt. Mikor menyasszony voltam, aggódtam picit, vajon jó anya leszek-e, anyának való vagyok-e egyáltalán. Elmentem gyónni, de ezt nem hoztam fel, csak a bűneimet mondtam el. Az idős ferences atya elkezdte mondani, amit ilyenkor mondani kell, majd mintha hirtelen elaludt volna és álmában beszélne, többek között azt adta a tudtomra, hogy bár a mai húszéves lányok nem tudják, de Isten anyának teremtette őket. Több jelből is biztos vagyok benne, hogy az atya nem volt tudatában annak, amit ekkor mondott, így ezt Isten közvetlen üzenetének tartom.

Persze nem várom el senkitől, hogy ezt elhiggye. De igazából ebben a kijelentésben nincs semmi „extra”, hiszen teljesen egybevág a Biblia és az Egyház tanításával, még ha ez a tanítás manapság nem is olyan népszerű, így az én élményem hitelességétől függetlenül is igaz a kijelentés, hogy Isten a húszéves lányokat anyának teremtette. De emiatt a természetfeletti megerősítés miatt mindig úgy érzem, hogy ezt az üzenetet tovább kell adnom, mert tudom, hogy nekem milyen sokat jelent a kísértések és a nehéz helyzetek idején a tudat, hogy Isten erre teremtett.

Nem mellesleg a biológiánk is azt mutatja, hogy ez a helyes. Nem véletlen a húszas évei első felében a legtermékenyebb egy nő. Több orvos is mondta nekem, mikor az első gyerekeimet vártam huszonegy, illetve huszonhárom évesen, hogy minden nőnek így kéne csinálnia. Pedig nem voltak katolikusok, egyszerűen képzett orvosok voltak, akik ismerik a női test működését.

A Jóistennel és Tower Vilmos atyával együtt tehát én is azt tudom javasolni, ha teheted, ne pazarold el a legenergikusabb, legtermékenyebb éveidet üres szórakozásra vagy a feminizmus által rád erőltetett, torz célok hajszolására. Ne merevedj bele egy olyan életmódba, amely nem Isten terve a számodra. Merj férjhez menni és anyáva válni akár húszévesen, ha van rá lehetőséged! Ha pedig nincs, akkor használd fel arra is ezeket az éveket, hogy felkészülj a házasságra és az anyaságra.

Kép: Vintage Brides