Ostoba kifogások



„Az asszonyoknak otthon kéne dolgozniuk és elsősorban a háztartási teendőikre kéne összpontosítaniuk.”

Ők: „Hát persze, de mi van, ha a férj lebénul egy autóbalesetben? Mi van, ha az ufók megszállnak minket és a férj meghal az ellenállásban? Mi van, ha lenyelek egy fogpiszkálót?”

„Nem kéne elválnod.”

Ők: „Na igen, de mi van, ha a férj minden este agyonveri a feleségét? Mi van, ha prostituáltakkal hempereg és kokót szív fel a gyerekek pelenkázóasztaláról? Mi van, ha NEM AKAR MOSOGATNI?!”

„Minden házasságnak legalább nyitottnak kéne lennie a további gyermekáldásra.”

Ők: „Persze-persze, de mi van, ha hajléktalanok? Mi van, ha a nő egy ritka betegségben szenved, ami miatt felrobbanna, ha újra teherbe esne? Mi van, ha a pár szeretne egy harmadik nyaralót?”

Teljsen rendben van, ha valaki általánosságokban beszél. Szinte mindenki tisztában van vele, hogy vannak szélsőséges helyzetek és kivételek egy általános igazság alól.

Azok, akik ezt nem értik, azt hiszik, hogy bölcsek, ha kivételek és szitkok kiabálásával próbára teszik és hatástalanítják a szabályt. Pedig csak egyszerűen ostobák.

Azt hiszik, ha létezik valahol a téridőben vagy épp a multiverzumban egy kivétel, akkor megnyugtathatják a saját lelkiismeretüket, miközben nem törődnek az igazsággal.

Ezen kívül ettől okosnak is érzik magukat.

Ami a tökéletes drog a nárcisztikus egyéneknek, akik  ki akarnak bújni a felelősségvállalás alól.

Népszerű bejegyzések