Mégis minek akarnék egyenlő lenni a férjemmel?!
A feministák szerint akkor boldog egy feleség, ha a házasság egyenlőségen alapszik. Nincs családfő, a feleség nem rendelődik alá a férjének. A döntések fele-fele arányban születnek. A nő is dolgozik és a férfi is komolyan kiveszi a részét a házimunkából. A tökéletes férj felvilágosult és érzékeny valaki, nincs benne egy deka „mérgező férfiasság” sem. Nagy tisztelettel bánik a feleségével, a szavait nem jellemzi „szexizmus” vagy „mansplaining”, olyan pimasz dolgokat pedig, mint a fenékre pacsizás, elképzelni se lehet.
Ehhez képest nézzük csak meg, milyen könyvek örvendenek nagy népszerűségnek a „felvilágosult, önálló, emancipált” mai nők között:
„Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról... Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben... Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott... Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani.”
„Chloe Mills esze borotvaéles, mindent belead a munkájába, és éppen most szerzi az MBA-diplomáját. Egyetlen problémája van csak: a főnöke, Bennett Ryan, aki szigorú, korlátolt, tapintatlan – és teljes mértékben ellenállhatatlan.”
„Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa.
Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.”
„Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá.”
Miért van ez így? Azért, mert bár ciki ez a feministáknak és a legtöbben sose ismernék be, de az az igazság, hogy mi, nők valójában nem egyenlő párkapcsolatra vágyunk, hanem arra, hogy odaadhassuk magunkat a nagybetűs Férfinak az életünkben, aki okosabb, erősebb, határozottabb, bátrabb, mint mi. Ha pedig ez a vágyunk el van nyomva, nincs kielégítve, akkor az pl. az ilyen túlzó, nemegyszer kissé beteges erotikus könyvek falásában tör a felszínre, amit talán nem is sejtünk, mennyi nő csinál, de egy könyves közösségi oldalon rá lehet csodálkozni a valóságra.
Tower Vilmos atya a fentieket így fogalmazta meg Kihez menjek feleségül? c. könyvében:
„Az asszony csak azt tudja igazán szeretni, akit egyúttal tisztelhet és csodálhat is. Minden okossága, tapasztalata és műveltsége ellenére is örök gyermek akar lenni, aki ragaszkodni akar ahhoz, akit tisztel és csodál.”
Nincs nagyobb boldogság annál asszonyként, mikor azzal a tudattal élhetem az életemet, hogy a férjem a legkiválóbb, legférfiasabb férfi, akit ismerek.
Mégis minek vágynék egyenlőségre, vagy arra, hogy ő is takarítson? Arra vágyom, hogy gyönyörködhessek a férjem férfiasságában nap mint nap. Hogy felnézhessek rá. Igen, hogy többnek tarthassam magamnál.
Nem érzem kínosnak, hogy a férjem okosabb, erősebb, határozottabb, bátrabb, mint én. Ahogy azt sem, hogy ő tart el. Pont ez tesz boldog feleséggé. Hogy egy ilyen nagyszerű férfinak kellettem és kellek a mai napig is 10 év házasság után, és hogy rábízhatom magamat. Ő nem a konkurenciám, hanem a férjem. A nagyszerűsége boldoggá tesz, nem pedig iriggyé. Mert ő az enyém és én az övé vagyok.
Csavargathatja ki-ki így meg úgy a Biblia szavait, hogy az igazából egyenlőséget tanít, vagy hogy csupán arra a korra és kultúrára vonatkozik az alárendelődés tanítása, de nem fogtok tudni meggyőzni valaminek az ellenkezőjéről, ha azt a zsigereimben érzem és meg is élem nap mint nap.
Az egyenlőség gyerekkorukban sérült vagy a feminizmus által súlyosan agymosott nők eszméje, esetleg alfaözvegyek vagy olyanok menedéke, akiknek pipogya a férje. Ha valaki egy kicsit is megtapasztalta azt, hogy milyen a férjére felnézni, büszkének lenni rá, szerelmesnek lenni belé, milyen egy férfias férfi szerelmében sütkérezni, az az ilyen besavanyodott okoskodásokon csak nevetni vagy sajnálkozni tud.
Ahogy egyszer egy atya mondta nekem: fel kell emelnünk a házastársunkat, hiszen vele együtt mi magunk is emelkedünk. Azt javaslom tehát minden feleségnek, hogy vegyen vissza a gőgjéből, legyen úrrá a feminizmus által belé diktált félelmein, és rendelődjön alá a férjének, szolgálja őt örömmel, aztán élvezze annak a kiváló férfinak a szerelmét, akivé a férje az ő tiszteletének a hatására is ki tudott bontakozni.
Az egyenlőségről szónokló feministákért meg imádkozzunk, mert valószínűleg nagyon boldogtalanok, hiszen a legalapvetőbb női vágyuk beteljesülése ellen küzdenek foggal-körömmel.
Bónusztartalom:
Kapcsolódó:
