Magamba térni és leegyszerűsödni
Írta: Kereszty Rókus O.Cist.
Mindig csodáltam azokat a lelkeket, akikből lárma, veszedelem és izgalom közepette is sugárzik a nyugalom, a béke és az egyszerűség. Ideges, rohanó embertársaikat puszta jelenlétükkel megnyugtatják. Nyugalmuk titka az a szentély, amelyet a lelkük mélyén őriznek. Krisztus Lelke, szeretet és igazság lelke lakik benne, ezért a legzajosabb tevékenység idején is mindig visszatérhetnek a nyugalom forrásához. Szent Bernát szerint: „Tranquillus Deus tranquillat omnia — Isten nyugalma mindent elnyugtat." Személyes vallomást kér a Vigilia. Ennyit nyugodt lélekkel mondhatok: én ismerem a béke és az egyszerűség állapotát — nagy ajándék, hogy megtapasztaltam másokban. S az utat is tudom hozzá, de ennek az útnak még csak a kezdetén járok.
Olyan könnyű az állandó aktivitás, akár a jóra irányuló aktivitás lázában élni, engedni az aktivitásinger kényszerének, s azzal áltatni magunkat, hogy csupa jót teszünk. Igen, jót, de nem jól, mert lázasan rohanunk egyik feladattól a másikig, lihegve és kényszeredetten. Talán reszketünk is a sikerért és lever a sikertelenség. Így aztán igen könnyen ürügyet találunk arra, hogy soha ne térjünk önmagunkba, soha ne legyünk otthon a saját szívünkben. Pedig sejtjük, hogy Isten a szívünk mélyén vár ránk, ott akar megszólítani. Olyan könnyű a papnak a Jóistenről másoknak beszélni, de olyan nehéz a szívünkbe térni, ahol Isten szavára figyelhetnénk. József Attilának igaza volt: „tetten értem az én szívemben”. Csak a szívünkben érhetjük tetten Istent, mert ott akar velünk találkozni. De mi félünk, reszketünk attól, hogy el fogja venni a mi kis örömeinket. Végső fokon attól félünk, hogy Fia mellé fel akar feszíteni a keresztfára. A valóság persze az, hogy akár akarjuk, akár nem, a saját keresztjét senki el nem kerülheti. A saját bűneinkből és a világ bűneiből ácsolt keresztet. Valamilyen formában mindenkinek kijut a szenvedés. De Isten ereje, szeretete és békéje nélkül a kereszt átokká válhat, kétségbeesésbe kergethet.
Ha volna merszünk a szívünkbe térni, mindennap legalább egy félórát Isten Igéjével csöndben eltölteni, rájönnénk, hogy Isten csak a szennyet és a lomot akarja kitakarítani a szívünkből. Csak a rosszindulatú daganatokat akarja isteni sugárkezeléssel kiégetni, nem az igazi örömöket. S amint tisztul a szívünk, úgy költözik bele az öröm és a szeretet, a béke és az egyszerűség.
Ha ezen meggondolás után sincs kedvunk arra, hogy a Szívünkbe térjünk, nézzünk szembe a valósággal: néhány nap, néhány év, vagy legföljebb néhány évtized múltán biztosan mindannyian por és hamu leszünk. Nincs ennél mindent jobban leegyszerűsítő és jobban kijózanító igazság a földön. Ha ezt komolyan vesszük, akkor igazán csak egy dolog számít: van-e szeretet, s mennyire tiszta a szeretet a szívemben, mit lát benne az Isten? Ha ezt az egy igazságot fölismerem, akkor fogom kérni az Úr Jézust, dolgozzék a szívemben, égessen ki belőle minden szennyet, hogy csak a tiszta szeretet lángja járjon át egészen. Akkor majd egyetlen sikert kérek csak, azt, hogy az életem ajándékká váljék az Ő számára és mindazok számára, akiket rám bízott. S tudom, hogy megadja, hiszen Ő indított arra, hogy ezt kérjem. Bárcsak lenne elég hitünk ahhoz, hogy bizalommal és kitartóan zörgessünk.
